technikai okokból blogom új címe:
zoli-onkentes.blogspot.com
üdv
Zoli_india
Vallások Randevúja
2008.09.29. 11:28 Zoli_india
Álljon itt néhány sor magáról a környezetről, a városról, a kultúráról, az emberekről.
Jammu és Kashmir országrész három tartományból tevődik össze, amely Ázsia egyik legösszetettebb térségéve avanzsálja a Himalája völgyeit és csúcsait. A három vidék különlegessége a vallásban rejlik. A muszlim Kashmir, a hindu Jammu és a buddhista Ladakh adja közösen India legészakibb megyéjét. A tájegység gyönyörű, talán ezért is akasztotta össze a bajszát a szomszédos két nagyhatalom India és Pakisztán a térség birtoklásával kapcsolatosan. A két hadsereg még mindig farkas szemet néz egymással a határon, amit leginkább a nap, mint nap mellettem elbőgő katonai dzsipek, teherautók platóiról nézelődő katonák, reggeli órákban gyakorlatozó vadászgépek tudatosítanak bennem. Mindezt a farkasszemet az óriási Kína követi figyelemmel északról, Tibet mai napig tartó katonai megszállásával. A városban látszólag jól megférnek egymás mellett a buddhista templomok (gompa), és a muszlim mecsetek, de a mélyben még mindig ott rejtőzik a meg nem értettség, a kizsákmányolás és a terror. Ezt több árussal való társalgásom után kezdtem csak el érteni. A boltosok Kashmir tartományból származnak, és végelláthatatlan sztorikat mesélnek az indiai kormány elnyomásáról, a felszín alatti politikai „játékokról", a Kashmir-i felszabadítási, újraegyesítési törekvésekről. Bár a történetek néhol megrázóak, az árusok kedvesek, mosolygósak.
Tehát Leh, Ladakh fővárosa, amit „Kicsi Tibetnek", „Holdföldnek" is hívnak. A hely szellemiségét és a múltban betöltött fontos szerepét tükrözi a Leh-i Palota káprázatos látványa, amit Potala Palotával egy időben építettek és a Ladakh-i királyi család székhelye volt egészen az 1830-as évek közepéig. Ladakh-ot 1974-ben nyitották meg a turisták seregének, addig e föld teljesen önellátó életet élt. A globalizáció megtette a hatását, mondhatni. A város tele műanyag szeméttel, a boltokból a világmárkák ordibálnak a polcokról, a mezőgazdaságot műtrágyák és génmódosított vetőmagok hálózzák be. Leh 27 ezer főt számláló városának nagy része manapság az 5-6 hónapig vizitáló turistákra koncentrál. A város csordulásig tele turisztikai ügynökségekkel, szállókkal, hotelekkel. Síelés, túrázás, hegymászás, vízi kaland, lovaglás, tibeti masszázs, még felsorolni sem tudom a rengeteg szórakozási lehetőséget. Mindez igen érdekesen hat, amikor az utcán tibeti szerzeteseket, hagyományos ruhákba öltözött gyönyörű fekete hajú asszonyokat látok. Talán nekik a legfurább, hogy annyi év magánya, elszigeteltsége után néhány évtized elég volt a város fölforgatásához.
A szervezet, aminek dolgozni fogok egyik fő célja a Ladakh-i, Leh-i kultúra megőrzése, a helyiek támogatása, a környezet megóvása. Közvetlen főnököm, Helena Nordberg 30 évvel ezelőtt járt először e tájon, majd a későbbi „káros" folyamatok hatására megalapította az ISEC (International Society for Ecology and Culture) szervezetet. Azóta Helena közösen egy másik helyi kezdeményezéssel alternatív Nobel-díjban részesült az eddig elvégzett munkájuk megbecsüléseként.
1 komment
Önkéntes hétköznapok a „Földi Paradicsomban"
2008.09.27. 20:48 Zoli_india
Bár még csak egy hete érkeztem meg Leh-be, India legészakibb tartományának Ladakh-nak a fővárosába, máris hétköznapokról írok. Bocsássátok meg ezt most nekem, de az ember már két nap után is komfortosan érzi itt magát. Ez talán a helyiek közvetlensége, a Himalája hófödte látványa, a 3500 méteren viszonylag lassúbb, oxigénhiányosabb lét miatt érzem.
De, hogy hogyan és miféleképpen keveredtem ide? Az egésze egy tavalyi decemberi estén kezdődött, amikor is a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány egy levelét megkapván két napot töltöttem a GLEN (Global Education Network for Young Europeans) program egy pályázatának megírásával. A program lényege, hogy a 2004-ben relatíve újonnan csatlakozott EU-s országok egy önkéntesét összeboronálják egy „régi" EU-s állam másik vállalkozó szellemű polgárával, és egy fejlődő ország béli programban foglalkoztatják őket 3 hónapig. Eredetileg bár Jemenben lenne most a helyünk, de a helyi erők és a kormány közti fegyveres ellentétig fajuló harcok miatt új programot kerestek nekünk a koordinátorok, így kerültünk Nyugat-Tibetbe. Azért írom, hogy kerültünk, mert egy német lány, Anna a tandem párom e röpke időre.
Haladjunk időrendben. Egy éjjel eltöltése után Bécs nemzetközi repülőterén, egy egynapos várakozás után London légikikötőjében, máris reggeli 6 óra virradt rám, alattunk Ázsia, Delhi, első találkozásom egy másik kontinenssel. Kitekintve az ablakon a város izzott a fényektől, és szívem kalapálni kezdett az izgalomtól. A vízum ellenőrzésnél valami probléma adódott, talán a pasas még nem látott magyar útlevelet, de egy tíz perces várakozás után léphettem csak be Indiába. Mindeközben egy szőke lány mosolyog hátulról rám, és érdeklődik a probléma felől. Később minden rendeződik, csomag fel, és máris indulhatok. A helyi repülőtársaság irodájánál ugyanabba a szőke lányba botlok, majd véletlenül kiderül, hogy ő is a holnapi géppel repül Leh-be. Elhatározzuk, hogy közösen töltjük el a napot Delhi-ben és együtt, nézünk szállás után is, talán így olcsóbb lesz. A hölgy Tereza, Csehországból. A terv beválik, pár perc múlva közösen zötykölődünk India fővárosának utcáin egy taxiban. A levegő súlyos, illatos, a fejem szédül, a forgalom óriási, az új képektől és hangoktól szinte alig térek magamhoz. Az egyetlen irányjelző a közlekedésben az autó dudájának használata, motorosok suhannak mellettünk gyönyörű szárikba öltözött lányokat cipelve hátuk mögött, tehenektől áll le a forgalom, az út mellett majmok szaladgálnak. Megérkezve a szállásra, ami egy rosszabb nyolcadik kerületi utcához hasonlítható, kiszúrunk egy diákszállót, aminek szúnyogai társaságában töltjük a következő napot. Delhi büdös, forgalmas, tömött utcáin sétálgatunk délután, ahol minden második percben megszólít bennünket valaki esetleges idegenforgalmi irodát ajánlva, vagy más szolgáltatásokat kínálva, mint fültisztítás, vagy cipőpucolás. Igazi ázsiai nagyváros, amit eddig még csak filmen esetleg egy dokumentumfilmben láttam és a személyes találkozás semmihez sem fogható. A szokásosnál is idegenebbnek érzem magam, és várom, hogy másnap repülhessek. Valami közbeszól, és a gép nem repül a rossz időjárás miatt, így még egy napot töltünk Delhi-ben. Terezával a nyakunkba vesszük a várost és csavargunk egy kicsit, felébredve az előző napi sokkos állapotból. Mondhatni Delhi is hasonló helyzetben van, mivel pár héttel ezelőtt öngyilkos merénylő ölt meg egy forgalmas piactéren 50 főt, ezért még az internetezéshez is útlevelet fénymásolnak, úti célokat, információkat kérnek. Közben az egyik hindu templomban találkozunk egy kedves indiai családdal, akik vakációznak a fővárosban, majd összebarátkozván egy Calcutta-i (India legzsúfoltabb városa) invitációval térünk nyugovóra.
Hajnali kettő. Ébredés. A tegnapi szikh taxis repít bennünket a reptérre, ahol az előző napi „póruljárt" turisták üdvözlete fogad bennünket. A gép indul, irány a Földi Paradicsom!
Szólj hozzá!
